Menni, vagy maradni? Ez itt a kérdés…

Legalább is azt gondolom, hogy szinte mindenki, aki szereti a csapatot, most azon
gondolkodik, hogy vajon kit sikerül megtartani, és esetleg ki az, aki
máshová igazol.
Nos ebben az ügyben még nem lehet túl sok mindent tudni, de
még mielõtt bármi mást írnék,
elnézést kérek azoktól, akik várták ezeket a
sorokat az elõdöntõk, és a
bronzmérkõzések után. Talán nem mentség, de
olyan dolgok történtek velem, amelyek mellett néhány napig,
hétig bizony kevésbé járt az eszem azon, hogy bármit
is írjak, igaz meccset azért nem hagytam ki, de közel voltam
hozzá.
A szezonnak vége, és talán az én bajaim is megszûnnek
idõvel, így azért meg kell, hogy eresszek néhány sort.
Örültem annak, hogy telt ház, és kitûnõ hangulat
volt az utolsó meccsen, mégis mindenütt azt mondtam, hogy olyan volt
ez az este, mint a kínai kaja egyik alap íze.
Édes és savanyú.
Édes, mert mégis csak siker a bronzérem, és megható
volt az ünneplés, ugyanakkor savanyú, hiszen az alapszakasz
megnyerése után sokkal szebb éremben
reménykedtünk, és nem is ok nélkül.
Beszélgettem Patonay Imrével a meccs után, aki azt mondta, hogy
bár elõre elfogadta volna a bronzérmet, az alapszakasz után
mégis úgy érezte, hogy ott lett volna a helyünk a
döntõben. Hasonlóan vélekedett a kapitány, Zsebe
Ferenc is. Abban is egyetértettek, hogy egészséges
légiósokkal, ezáltal megfelelõ edzésmunkával
igenis döntõt játszottunk volna.
Németh Isti azt mondta, hogy õ a bajnokság elején sem fogadta
volna el a harmadik helyet, ezért nem volt felhõtlenül boldog a
bronzéremmel, bár igazán nagyot játszott az utolsó
mérkõzésen. Arra viszont nem mondott semmi konkrétumot,
hogy vajon hol folytatja tovább a kosárlabdát.
Ezt alátámasztotta Fodor Sándor is, aki elmondta: Németh
Istivel és Fodor Gergõvel még függõben vannak a
tárgyalások, és Gráczer Zsolt iránt is
érdeklõdnek, de a többiekkel szóban már
közelednek az álláspontok.
Zsebe Feri viszont erõsen gondolkozik azon, hogy elfogadja a Pápa
invitálását, hiszen úgy érzi, sok benne maradt ebben a
szezonban. Hiába edzett együtt a fiatalokkal, nem kapott elég
játéklehetõséget. Ott viszont többször
pályára léphetne.
Ezt neki kell eldöntenie, de ha elmegy, akkor olyan búcsúztató
jár neki, amilyet ez a csarnok még nem látott. Feri szinte maga a
körmendi kosárlabda történelem.
És ekkor talán másokkal szemben is törleszthetnénk
hasonló adósságot…
Visszatérve az elsõ gondolatmenethez:
Mindentõl függetlenül gratulálok a csapatnak! (még akkor
is, ha én is a döntõben bíztam)
Remek alapszakaszt produkáltak a fiúk, és szerencsénk sem
volt a rájátszásban. Így kell elfogadnunk, ahogy van.
Szimpatikus volt Walke Károly, amikor a meccs után azt mondta, hogy ez
így igazságos. Nekünk járt a bronzérem az
egész éves munka alapján.
Sovány vigasz, de gondoljunk arra, hogy honnan indult a klub két
éve…
A klubvezetés ekkor meghirdetett hároméves programja
tulajdonképpen a helyén van, hiszen tavaly a bennmaradás volt a
cél, negyedik hely lett belõle. Az idén a négybe
kerülést tûzték ki a bajnokság elõtt,
bronzérem a vége. Jövõre kell mindent beleadnunk, és a
cél…
Azt meg már túlteljesíteni sem lehet. Na!
Lehet, hogy megérdemelnék a fiúk, de én most nem
szeretnék mindenkivel név szerint foglalkozni. Azt hiszem, hogy aki olvassa
ezt a honlapot, az nagyrészt láthatta a mérkõzéseket is,
és majdnem végig mi is igyekeztünk egy kicsit elemezni is a
találkozókat, nem amolyan megszokott tudósításokkal
fárasztani azt, aki idelátogat.
Még egyszer elnézést kérek a kihagyásért,
és remélem, hogy ezek után a kosárlabda
nélküli nehéz hónapok után is, amik most ránk
várnak, szóval a következõ szezonban is találkozunk
ezen az oldalon, és jövõre a mi formánk jön ki legjobban
a végére. Ekkor pedig majd nekünk tart a lehetõ
legtovább a bajnokság.
Szép nyarat, kellemes pihenést, üdülést
kívánok mindenkinek, hogy õsszel frissen tudjuk bíztatni
kedvenc csapatunkat!

Üdvözlettel:
Swartz Piroska