Megtöltöttük az egerszegi sportcsarnokot…

A mérkõzés elõtt beszélgettem Sipivel, aki a ZTE
elmaradhatatlan "kelléke". Sokat látott, rendes fickó.
Mostanában a meccsek felvétele jut neki feladatként, ezért a
két csapat találkozóin általában összefutunk,
és jókat beszélgetünk, így volt ez most is. Õ
mondta, hogy mostanában ennyi ember nem volt kosármeccsen ebben a
csarnokban. Megerõsítették mindezt azok a körmendiek is, akik
– szép számmal – elmentek a ZTE-Paks meccsre, ami nem is oly rég
volt. Szóval megint bebizonyosodott az a tétel, hogy a férfi
bajnokságban mindenütt akkor van nézõcsúcs, ha a
Körmend játszik ott. A fenntartott szektor már rég megtelt,
amikor a szurkolói busz megérkezett. Eztán lett csak igazi
zsúfoltság a nézõtér egy hatodán. Persze a
többi részen is sok körmendi, és Körmendnek
szurkoló volt, csak õk valamivel csendesebben nézték a
meccset. Szóval mondhatjuk, hogy legalább félig a mi
csapatunkért telt meg a csarnok.
Milyen furcsa is az élet.
Volt idõ, amikor fejest ugrottam volna a pályára egy ilyen meccs
után, amikor 22 ponttal vertük otthon a Zetét. Most meg valahogy
úgy voltam vele, hogy jó-jó nyertünk, de hát ezt is
vártuk, nem? Engem legalább is gyorsan elkényeztettek a fiúk
az elmúlt mérkõzéseken mutatott játékukkal,
és az eredményekkel. Ezért volt ismét minden tiszteletem a
szurkolóké a meccs végén. Õk kitartóan
ünnepelték a csapatot. Úgy örvendeztek, és tapsoltak,
mintha legalább is a döntõbejutásért vertünk volna
meg egy nagyon jó egerszegi csapatot. Fegyelmezettek voltak. Nem mentek be a
pályára, pedig volt már úgy, hogy a felsorakozott
rendõrök és a rendezõk sem jelentettek akadályt.
Szépen a helyükön állva "követelték" vissza
kedvenceiket a küzdõtérre. Szép volt!
A szünetben elkövetett provokáció viszont nem. Igaz, nem
voltam ott, de többen mesélték, hogy néhány
körmendi "szurkoló" elkezdett cigányozni a büfében.
Ebbõl alakult ki a sörös kriglik hajigálása.
Sok barátom, ismerõsöm van a szurkolótáborban,
és nem is õket hibáztatom az ilyen dolgokért. Mások
viszont egy kalap alá veszik, azonosítják õket azokkal, akik
nem tudnak egy kicsit sem odafigyelni magukra, a viselkedésükre.
Talán nekik kellene kiszûrni maguk közül az ilyeneket. Azokat,
akik miatt általánosítanak, és sok helyen enyhén
szólva nem jó véleménnyel vannak a körmendi
táborról. Annak ellenére, hogy a tábor nagyobb része
tud viselkedni.
Sok minden belefér a csapat idegenbe való
elkísérésébe, de szerintem az már nem, hogy a
"vendég" álljon neki kapásból mocskolódni,
minõsíthetetlenül viselkedni. Ezt én sem veszem jó
néven másoktól.
Az évek alatt megszokott szópárbajjal nincs gond, de annak a
néhány embernek nem kellene kihívnia maga ellen a sorsot, (meg a
rendõröket) mert a többieknek is ártanak.
Itt kell megemlítenem, hogy az egerszegiek is jócskán
túlmentek a "szokásos" egymásnak való
mondogatáson. Szerencsétlen Peterson sokat kapott a
huhogóktól, de nem nagyon zavarta a dolog, sõt!
Néhány zsákolással vette el a kedvüket a
pocskondiázástól. Ez lehetett a legjobb reakció tõle.
Mástól viszont más reakciót várok. Az ilyen fajta
megnyilvánulásokat ma már szigorúan büntetni rendeli
a jog, nem tudom, hogy lesz-e ennek következménye?
Ha esetleg valakinek kételyei maradtak volna afelõl, hogy a huhogás
önmagában rasszista megnyilvánulás volt-e vagy sem, azt
meggyõzhette a "Fehér Magyarország!" rigmus. A csúcs pedig
a "Gyerekgyilkosok, gyerekgyilkosok!" megnyilvánulás volt. Ehhez nincs mit
hozzátenni. Ilyenkor jut eszembe az, ami a fákat, meg a
növényeket tartja a földben.
Aztán persze elhallgattak, és örülhettek, hogy nem kaptak egy
százast odahaza. Ennyit a nézõtérrõl.
A pályán eleinte azt láthattuk, amire a pesszimistábbak
számítottak. Ugyanazt, amit otthon történt a zalaiak ellen.
Nyögvenyelõs játékot, nehézkes
kosárlabdát. Persze egy ilyen ellenfél ellen nehéz felgyorsulni.
A Zete igyekezett keménykedéssel kedvét szegni a
körmendieknek. Cseranics birkózásait érthetetlenül
tisztelték a bírók, és Bodrogit sem büntették
kellõen, amikor a ziccerben elfutó Németh Istit
szándékosan meglökte. Annyira egyértelmû volt a dolog,
hogy az már szinte fájt. Biztos vagyok benne, hogy tõlünk
bárki sportszerûtlen hibát kapott volna hasonlóért.
Ismerõs gondolatok. A Falco meccs jutott eszembe róla. Már csak
azért is, mert a fiataljaink "vigéckedését" Dzunicshoz
hasonlóan Bodrogi is nehezen viselte. Fodor Gerit is lekönyökölte
egy óvatlan pillanatban.
Õket viszont jobban tisztelik a bírók annál, hogy
megfújják a "szándékost". Szomorú. Ugyanakkor
szerencsétlen Grebenárnak elég volt az ellenfele
irányába mozdulni, már szólt is a síp. Az a sapka meg
egyenesen szenzációs volt, amit Grebi kiosztott, de hát hogy jön
õ ahhoz! Inkább fault!
Mavrenszki bemutatót tartott a lépéshiba
elkövetésének variációiból, de csak egyetlen
egyet fújták le. Azt nem mondom, hogy ennyit vettek észre, mert ha
így van, akkor menjenek el kapálni, ne meccset vezessenek.
Az viszont megint más kérdés, hogy ha látták, akkor
meg miért nem fújták le….?
Furcsa dolgok voltak ezek, de most van annyira jó a csapat, hogy még ezek a
dolgok sem zavarhatják meg.
(Ebbõl is látszik, hogy jobbak vagyunk a Paksnál. Õk nem
bírták megverni a hat emberrel felálló Falcót. Nem
én találtam ki, falcós ismerõs mondta, hogy igencsak lejtett a
pálya Szombathelyen!)
Mujanovics nem sokat törõdött azzal, hogy egy kihagyott
büntetõ miatt fricskázták a tavaly még õt is
éltetõ zalaiak. Inkább hintett öt triplát, azzal fogta be a
szájukat. Kitûnõen játszott.
Szokás szerint a harmadik negyed hozta meg a döntést. Ismét
láthattuk, hogy ha cserékre kerül a sor, akkor már
kiütközik a különbség, és erõvel is jobban
bírtuk.
Riley-nak viszont lassan meg kell barátkoznia a gondolattal, hogy bármit
csinál, személyi hibát kap. Este szóvá tettem neki,
hogy micsoda brutális játékos, hogy állandóan faultot
ítélnek ellene. Elõször furcsán nézett, de
aztán leesett a tantusz, és mosolyogva, színészeket
megszégyenítõ módon játszotta el a
szabályosan védekezõ kosarast, és az ellene hibát
fújó bírót. Aztán letett kézzel
összehúzta magát, de ismét "megszólalt a síp".
Széttárt karjaival mutatta, nem érti, de nem is tud ellene tenni semmit.
Érdekes volt Zsebe Feri esete is. Novemberben Körmenden 18 pontot
rámolt be a Zetének. Itt kevesebb lehetõséget kapott, de hozta a
rutinját. Lepattanók, pontok jelezték, hogy bármikor lehet
rá számítani. Este meg huncut mosollyal az arcán
bíztatta ismerõsét: szóljon már a Putesznak, hogy
kevés lehetõséget kapott. Egy szó, mint száz, jó
a hangulat a csapat háza táján, és ez nagyon fontos.
Hoztuk a kötelezõket, hoztuk a rangadókat. Idegenbõl is! Mi kell
még?
Talán az, hogy ez így is maradjon, és akkor még az
alapszakaszban új klubrekord születhet. Eddig ugyanis kilenc gyõzelem
volt a legtöbb, amit a bajnokságban zsinórban elért a csapat. Ha
a keddi kupameccset nem számoljuk, akkor az Albacomp ellen itthon
ünnepelhetjük a tizediket.
Sokszor írtam: Mellények…
Nem szeretnék kínos meglepetést, inkább egy hatalmas bulit
nyár elején!
Ugye?

Swartz Piri