Jó meccs volt, kár hogy nem mi nyertük!
Lehet, hogy kissé cinikusan hangzik, de hát ez az igazság. A végén az
jutott az ember eszébe, hogy ez ugyan olyan mérkõzés volt, mint tavaly a szezon
elején a Pécs elleni hazai összecsapás. Nagyon sanszos volt, és nagyon
sajnáltuk a végelszámolásnál. Akkor is még csak
próbálgattuk a légiósainkat. Ez most Mujanovics esetében persze nem
igaz, hiszen õt már ismerjük, és meg is találta helyét ebben a
csapatban, más kérdés, hogy számára sem ez volt a legjobb meccs piros-
feketében. Riley bemutatkozása nem sikerült rosszul, és hát nem
várhattunk tõle csodát az után, hogy egy hete érkezett Körmendre.
Hét pontos vezetésünk után viszont kár volt olyan elhamarkodottan
eldobnia a labdát, majd dobás közben faultolta Davist, aki a plusz egy
büntetõt is értékesítette. Oda is lett az elõnyünk. Persze nem
szeretném az új fiú nyakába varrni a vereséget, hiszen nem csak ezen a
két momentumon múlt. A harmadik negyedben elhúzhattunk volna, ám
hiányzott ezen a napon az igazi összpontosítás. Valahogy nem úgy mentek
a dolgok sem támadásban, sem pedig védekezésben, ahogy ez a csapat
amúgy tudna teljesíteni. A másik oldalon viszont a cserék is helytálltak,
gondoljunk csak Érsekre, akit ismét nagy szeretettel fogadott a körmendi publikum.
Négy triplája úgy esett be, hogy gyûrût sem ért, emellett hat
büntetõt értékesített. Fodor Marci sem volt megilletõdve, pedig az
elsõ számú irányító, Mészáros korai hibái,
majd kipontozódása miatt nagy felelõsség hárult rá. Mindez
szép és jó, de hát ezek a játékosok, akik korábban a
körmendi oldalon szerepeltek, most a vendégek eredményét
javították.
Néhány szót a hangulatról, hiszen nem csak a játék, de a meccs
légköre is rangadóhoz méltó volt. Szimpatikusak voltak a
vendégszurkolók. Sehol egy rossz hang, lelkesen és sportszerûen drukkoltak.
Néhányukon azért látszott a megilletõdöttség, talán
nem is mertek volna belemenni egy szurkolói párbajba.
A játékvezetésrõl sok szót nem kell ejteni. Elõfordult ugyan
tévedés a mi kárunkra is, de ennél rosszabb fújást soha se
kapjunk. Talán azt reklamálhattuk leginkább, hogy Lukminas nem kapott technikait
ugyanazért, amiért Mujanovics. (Ugye, mindketten földhöz vágták a
labdát az után, hogy hibát ítéltek ellenük.)
Nálunk Fodor és Németh mellett leginkább Zsebe küzdött, 23 pontja
önmagáért beszél. Volt, aki azt mondta a meccs után, hogy az már
régen rossz, ha nálunk a kapitány a legjobb. Ez talán nem Zsebét
minõsíti, de valóban vereség lett a vége.
A hárompontosok tekintetében 10: 7-re nyertek a vendégek, és legjobban akkor
fájtak az elrontott triplák, amikor 77:77 után a paksiaknak sikerült, nekünk
viszont háromszor sem esett be a kinti dobás. Ekkor úgy tûnt, mint ha kapkodott
volna a csapat, pedig még volt idõ javítani. Talán
megpróbálhattuk volna betenni centerbe a labdát, hiszen ekkorra már Cziglernek
is négy hibája volt. Vagy gyengébben védekezett volna, vagy ha odaüt,
akkor nélküle zajlik a szoros végjáték, ami ugye – valljuk be – nem
mindegy. Mindez persze csak feltételezés, és lehet hogy korántsem igaz.
Sõt, ugye Németh be is tört mellette, de nem fújtak semmit. A
végén aztán próbáltuk megfogni a veszett fejsze nyelét,
és legalább küzdeni tudásból jól vizsgáztak a fiúk,
rendkívül izgalmas volt a végjáték. Kár érte, de azt is el
kell ismernünk, hogy ezen a meccsen jobban koncentrált az ellenfél, és bizony
Davis, valamint Lukminas mellett volt körmendiek jó játékával
gyõztek le minket. Szerdán folytatás Sopronban. Ott, a SMAFC-ban három
körmendi fiú pattogtat, talán õk nem "firkálnak" meg minket.
Kétszer már gyõztünk náluk az idén, reméljük most
sem lesz ez másként!