| csapatok: | | játékos keresés |
|
Szép, és értékes gyõzelem volt!
Láthatóan gondterhelt volt a mérkõzés elõtt a szolnokiak mestere,
Kmézics Zorán. Mi is olvashattuk az újságokban, hogy gondok vannak a Tisza-
parti csapat háza táján. A nyárom hat új ember került Szolnokra.
Az edzõ úgy látja, túl sokat vártak hirtelen ettõl a
gárdától, mások azt mondják, túl sokba kerül
néhány játékos, és nem ér annyit, amennyiért
szerzõdtették. Egyre több az ellenséges hang ott, ahol hasonló
összefogás és odaadás jellemezte a kosárlabdát, mint a
legtöbbször Körmenden is. Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy
meglehetõsen pesszimista hangokat is halhattunk a mérkõzés elõtt a
vendégek képviselõitõl. Talán õk már elõre
tudták, amit mi csak reméltünk; Magabiztos körmendi siker születik!
A két csapat legutóbbi találkozóján egészen más volt a
helyzet. A Szolnok az alapszakasz elsõ helyére hajtott, mi pedig a négy
közé. Végig szoros meccsen a végjátékban, amikor
bizonyossá vált, hogy az Albacomp megnyeri az alapszakaszt, mondjuk úgy, hogy nem
tépték szét magukat a vendégek a pályán. Más
kérdés, hogy késõbb kiderült, nekünk még a vereség
is belefért volna. Lehet, hogy máshol Kmézics Zorán nem hívta volna le
légiósait az utolsó percekre. Talán ez is közrejátszik abban, hogy
az ember kicsit sajnálta a vendégek trénerét most, amikor
láthatóan nincs még együtt a csapata, ugyanakkor örülhetünk,
hogy ilyen simán vettük ezt az akadályt, mert talán késõbb
már nem lesz ilyen könnyû nyerni ellenük. Mindez persze semmit sem von le a mi
csapatunk sikerének értékébõl, hiszen ez a gyõzelem nem hullott
az ölünkbe. Tenni kellett érte, és a tenni akarással nem is volt gond. Az
elején még "csak" a védekezés mûködött jól,
késõbb már dobásban is felvettük a versenyt, sõt jobbnak
bizonyultunk. Az elsõ félidõben elsõsorban Németh és Mujanovics
révén. Jó volt látni megint Zsebe lelkesedését. A jól
játszó Riley – szerintem ok nélkül befújt – harmadik és negyedik
hibája után beállt Grebenár sem ijedt meg, pedig néhányszor
keményen lefaultolták. A hárompontosok viszont tragikusan sikerültek,
még szerencse, hogy az utolsó percben beesett az a kettõ. Ez némiképp
javította az átlagot, és a szurkolók hangulatát. Félõ volt,
hogy a végén leeresztünk. Személyesen nem hallottam, de a meccs után
többen mesélték, hogy Patonay Imre kapott hideget-meleget a
nézõtérrõl emiatt. Én is tudom; nem mindegy, hogy mennyivel
nyerünk, de azért talán nem kell az edzõ fejét venni egy megnyert,
és jó mérkõzés után. Az utolsó perc szerencsére
mindenkit megnyugtatott, hiszen ez a 21 pont volt a legnagyobb különbség a 40 perc alatt.
Ez pedig jól jöhet a végelszámolásnál.
Valószínûleg kevés helyen kap ki ennyivel a Szolnok, náluk nyerni meg
még nehezebb. Visszatérve a hármasokra.
Nem tudni, mi lett volna, ha még azok is jól sikerülnek. 24-bõl 6 ment be. Ilyenkor
azonban nem bánja az ember. A légiósok közt meg hol volt az a
különbség, ami az áruk közt van?
Adderly egymaga többe kerül, mint a mi két idegenlégiósunk. Ugye nem
cserélnénk?
Hogy egy kis sopánkodás is vegyüljön a sorokba: Had utaljak vissza a Paksa meccs
utáni sorokra! Egyre inkább sajnálja az ember azt a vereséget. Most mi
lennénk az elsõk!
Önbizalomban (Továbbra is egészségesben!) azonban nem lehet hiány,
hiszen a csapat jó formában van, reménykedjünk a legjobbakban a
hétvégén. Jó szurkolást!!!!
|
" |
|
|
| Magyar bajnok: 1987 - 1996 - 2003 Magyar kupa gyÅ‘ztese: 1990 - 1993 - 1994 - 1995 - 1997 - 1998 - 2016 "Leszállt az este és a kis vasi városkában, Körmenden népes csoportok, vagy magányos emberek vonulnak a Kossuth Lajos utca irányába, hogy belépve a fénnyel megáztatott csarnokba, megpillantva a mi szÃneinket viselÅ‘ játékosokat, valami ismét elinduljon a gyomor és a szÃv tájékán, valami különös, szorÃtó, ugyanakkor boldogÃtó érzés, ami nélkül egy gyógyÃthatatlan betegségnek örvendÅ‘ szurkoló képtelen létezni." / Fodor Sándor /
|
|
|